Eszter portékák

Kecsketejes vagy vizes szappan? Melyiket válaszd?

Sokan kérdezik tőlem, mi a különbség a kecsketejes és a vízzel készült szappanok között. Az igazság az, hogy mindkettő lehet természetes, kézzel készült szappan, de egy kicsit más élményt nyújtanak.

A vízzel készült szappanok általában keményebbek és bőségesebb habot képeznek. Ha növényi olajokkal és vajakkal készülnek – ahogy az enyémek is –, önmagukban is kíméletesen tisztítanak és ápolják a bőrt.

A kecsketej viszont ad egy kis pluszt. Krémesebb, selymesebb érzést nyújt, és sokan tapasztalják, hogy használat után puhábbnak, komfortosabbnak érzik tőle a bőrüket. A benne található természetes zsírok, vitaminok és ásványi anyagok különösen az érzékeny vagy érettebb bőr számára lehetnek kellemesek.

Gyakran felmerül az is, hogy a kecsketejes szappanok kevésbé habzanak. Ez valóban így van, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy kevésbé tisztítanak. Ha valaki szereti a gazdag habot, egy fürdőrózsa vagy egy természetes kese használatával pillanatok alatt dús, krémes habot lehet készíteni a kecsketejes szappanokkal is.

Sokan úgy gondolják, hogy a kecsketejes szappanok puhák és gyorsan elfogynak. Ez valóban előfordulhat, de nem minden esetben igaz.

Amikor a receptjeimet fejlesztettem, az egyik legfontosabb célom éppen az volt, hogy olyan szappanokat készítsek, amelyek kemények, tartósak, mégis megőrzik a kecsketej minden kellemes tulajdonságát. Hosszú idő és sok-sok kísérletezés eredménye, hogy ma már olyan recepttel dolgozom, amelyre igazán büszke vagyok.

Természetesen ezek a szappanok sem szeretik, ha használat után vízben állnak. Ahogy minden kézműves szappannak, nekik is az a legjobb, ha egy jól szellőző, lyukacsos vagy bordázott szappantartón tudnak megszáradni. Így sokkal tovább megőrzik a keménységüket, és az utolsó kis darabig öröm használni őket.

Én mindig azt mondom, hogy rosszul választani nem lehet. Ha egy könnyed, mindennapi szappant keresel, a vízzel készült változat is remek választás. Ha pedig szeretnéd egy kicsit jobban kényeztetni a bőrödet, akkor érdemes kipróbálni a kecsketejes szappanokat.

A legjobb pedig az, ha mindkettőt kipróbálod, mert a bőrünk sokszor maga dönti el, melyiket szereti jobban.
Egy biztos: én és a kecsketejes szappan: ❤️

Sziasztok Kedveseim!
Az új szappankáim és a csomagolásuk.

Hát igen, nem bírtam tovább nélkülük! 😉

Most rózsás, levendulás, Holt-tengeri iszapos, citromos-mákos, teafás, csalános és ghees illatozik körülöttem.
Mondtam már, hogy imádom őket! 😘🤭

Elkészültek! 😉

Azt mondják, nincsenek véletlenek... Ma van a Macskák Világnapja, és én pont mára készültem el életem legszemélyesebb projektjével!

Sokan tudjátok, hogy az elmúlt időszakban Bozcaada utcáit róttam, hogy összeállítsam a legteljesebb útikönyvet róla. De amíg a legjobb éttermeket és eldugott partokat kerestem, valami más is történt velem.
​Bármerre néztem, a sziget igazi „lakói”, a macskák figyeltek engem, jöttek oda hozzám. Ahogy láttam őket a szélben, a napsütésben, vagy épp a kikötő kövein pihenni, rájöttem: ők sokkal többet tudnak a jelenlétről és a belső békéről, mint mi.
​Így született meg a „Macskaleckék az emberi léleknek”.
​Ez a könyv az útikönyvem érzelmi párja. Nem látnivalókat mutat, hanem azt a nyugalmat és ritmust, amit Bozcaada macskáitól tanultam, és amit bárhová magaddal vihetsz a világban.
​🎁 Különleges ajánlat nektek:
Mivel az útikönyvem már nálatok van (vagy épp most tervezitek beszerezni), szeretnélek titeket meglepni: ha a két könyvet együtt, vagy az útikönyv mellé kéritek a Macskaleckéket a Payhip boltomban, 40% kedvezményt kaptok a „leckék” árából! Ez a kedvezméby egy hétig él.
​Innentől a sziget nemcsak a térképen lesz ott veletek, hanem a mindennapi pillanatokban is.
​Kattintsatok ide a részletekért:
https://payhip.com/CompassbyEszter

Ehető emlékek Bozcaadáról – ahonnan az ízek hazajönnek velünk

Bozcaada nemcsak a tájával és a lassú ritmusával marad meg az emberben, hanem az ízeivel is. Vannak helyek, ahonnan egy kavicsot hozunk haza, Bozcaadáról inkább egy üveg lekvárt, egy palack bort vagy egy zacskó süteményt.
Ezek az ehető emlékek nem szuvenírek a szó klasszikus értelmében, hanem történetek, amelyeket otthon, egy reggeli vagy egy pohár bor mellett újra fel lehet idézni.

Paradicsomlekvár – a sziget gasztroikonja
Ha van étel, amelyet mindenki Bozcaadához köt, az a paradicsomlekvár. Elsőre szokatlannak tűnhet, de aki egyszer megkóstolja, megérti, miért vált legendává.
A helyi termelők ma is hagyományos módszerekkel készítik: érett nyári paradicsomból, lassú főzéssel, kevés cukorral. Az íze egyszerre édes és friss, enyhén fűszeres, és tökéletesen illik reggeli kenyérhez, sajtok mellé.
Egyszerű bozcaadai paradicsomlekvár – otthoni változat

Hozzávalók:
1 kg érett paradicsom
40–50 dkg cukor (ízlés szerint)
1 citrom leve
1 rúd fahéj vagy egy csipet szegfűszeg
Elkészítés röviden:
A paradicsomot meghámozzuk, felkockázzuk, majd a cukorral és a fűszerekkel lassú tűzön főzzük. Amikor besűrűsödik, hozzáadjuk a citromlevet, majd még pár percig forraljuk. Üvegbe töltve hosszú ideig eláll – ha marad belőle. 😉

A szőlőből bor és abból meg ajándékba zárt napfény
A sziget borászatai nemcsak borokat készítenek, hanem kultúrát is közvetítenek. A városközpont kis borboltjaiban szakértő segítséget kapunk, legyen szó fehér, vörös vagy helyi borkülönlegességekről. Sok helyen elegáns fadobozokban is kérhetjük a palackokat – mintha már eleve ajándéknak szánták volna őket.
Egy üveg bozcaadai bor nemcsak ital, hanem "az a bizonyo idő és hely": egy nyári este emléke, a szél a szőlősorok között, az Égei-tenger fényei.

Mákszirup, levendulaszirup és más apró kincsek
A lekvárok mellett gyakran találunk mákos vagy levendulás szirupokat, amelyeket vízzel, szódával hígítva frissítő italként, vagy desszertekhez használhatunk. Ezek a palackba zárt aromák tökéletes ajándékok – könnyűek, különlegesek, és egyértelműen Bozcaadát idézik.

Mandulás és damla sakızlı kekszek – a sziget édességei - az én személyes bozcaadai kedvencem
A helyi pékségekben érdemes megkóstolni a mandulás és a damla sakızlı (masztixos) kekszeket. Ropogósak, finoman illatosak, és nem hivalkodóan édesek. Olyan sütemények ezek, amelyek mellé leül az ember egy teával vagy kávéval – és esze ágaban sincs sietni sehová.
Egyszerű mandulás keksz – bozcaadai hangulattal
Hozzávalók:
20 dkg darált mandula
15 dkg liszt
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás
1 csipet só
Elkészítés:
Az alapanyagokat összegyúrjuk, kis korongokat formázunk, majd 170 °C-on világosra sütjük. Akkor jó, ha kívül roppan, belül enyhén puha marad.
Amikor az emlék íz formát ölt
Bozcaada ehető emlékei nem a luxust ídézik. Nem akarnak lenyűgözni. Egyszerűek, őszinték, és pont olyanok, mint maga a sziget. Mai modern szóval "önazonosak" Egy kanál lekvár, egy falat keksz, vagy egy korty bor elég ahhoz, hogy a sziget hangulata isnét körbelengjen bennünket.
Bozcaada ezekkel az ízlelőbimbóinkkal élvezhető szuvenirekkel szerez örökreszóló, visszahívogatós pillanatokat.

A szelek, amik formálják a szigetet

Bozcaadán valami egészen különös érzés keríthet hatalmába: sosem vagy egyedül.

Még akkor sem, ha épp nincs körülötted egy árva lélek sem.

Mert ott van a szél.

A szigeten két nagy „úriember” uralkodik — néha váltakozva, néha egymást kiegészítve —, és mindketten évszázadok óta formálják Bozcaadát. Nemcsak a tájat alakítják, hanem hatással vannak az ott élő emberek és az idelátogatók mindennapjaira is.

A Poyraz az északkeleti szél.

Friss, tiszta, pengeéles, mintha minden fuvallattal csak azt mondaná:

„Jöttem, hogy tisztítsak egy kicsit.”

Ő az, aki nyáron hűvös leheletet hoz, aki eloszlatja a párát a szőlőskertek fölött, és aki miatt esténként még augusztusban is szükség lehet egy vékony kendőre. Poyraz olyan, mint egy igazi barát, aki nem csak simogat – hanem rendet tesz benned.

Az, aki átfúj rajtad, kisöprögeti a fejedben ragadt pangó gondolatokat, és emlékeztet arra, néha érdemes ezeket újakra cserélni.

A Lodos a délnyugati szél.

Meleg, puha, néha párás — és egy kicsit ábrándozó.

Mintha azt suttogná: „Ne tedd, ez nem a mai nap tennivalója.”

A Lodos hozza magával az elringató hangulatot, az esti bor mellé társuló lassú gondolatokat, és néha azt az enyhe bódultságot, amitől az ember csak nézi a hullámokat, és nem akar semmi mást.

Ő az elfogadás, a „jó így is, ahogy van”.

Az akarás engedése.

A két szél úgy váltja egymást, mint két ősrégi karakter, akik jól ismerik egymás ritmusát.

Ha Poyraz élénkít, Lodos puhít.

Ha Poyraz kitisztít, Lodos elringat.

Ha Poyraz minden részletre rámutat, Lodos azt mondja: „néha elég csak érezni.”

És ahogy ők ketten léteznek, úgy tanítják a sziget lakóit és az ideérkezőket is:

– Hagyd, hogy ami friss szélként érkezik, kitisztítson. Így adhatsz helyet valami újnak.

– És ami meleg fuvallatként közelít, engedd be.

– Mindkettőre szükség van.

A szél akkor is jön, ha nem hívtad, átfúj rajtad, és valamit megváltoztat benned.

Aztán mehetsz tovább — talán egy kicsit megkönnyebbülten.

Változni természetes, sőt fontos.

Bizony néha engedni kell, máskor meg kiállni magunkért.

A lelkünkben is vannak északkeleti és délnyugati fuvallatok.

És egyik sem jobb a másiknál, mindkettőre szükségünk van.

Így együtt tettek azzá, akik épp vagyunk.

És amikor a bozcaadai szél a füled mellé hajol, halkan azt mondja:

„Fújd ki, ami már nem te vagy. Majd én elviszem.”

https://payhip.com/b/GMmaO

Kedveseim!

Ahogy végignéztem a követőim listáját, elmosolyodtam: van köztetek, akivel már 15 éve ismerjük egymást az első szappanok óta, és van, aki csak tavaly talált rá a munkáimra.
​Bármikor is kapcsolódtál be az utamba, egy dolog közös: mindannyian tudjátok, hogy szeretem a dolgokat szívvel-lélekkel, „kézműves” módon készíteni.
​Régóta nem jelentkeztem szappanokkal, mert az elmúlt időszakban a figyelmem a másik nagy szerelmem, az utazás felé fordult.
Az elmúlt időszakban sokat voltam úton, és egy olyan helyre találtam, ami teljesen elvarázsolt. Ez a törökországi Bozcaada szigete.
​Annyira magával ragadott a hely hangulata, a rejtett utcák és a tenger kékje, hogy elhatároztam: a szappanok után most egy másfajta „kézműves” terméket készítek. Összegyúrtam minden tapasztalatomat, fotóimat és titkos tippjeimet egy digitális útikönyvbe, hogy neked már ne kelljen keresgélned, ha egy igazán különleges, magyarok által még ismeretlen helyen vágysz pihenni
​Így született meg a Compass by Eszter. 🧭
​Fogadd tőlem sok szeretettel az első kiadványomat! Ha tervezel egy különleges utazást, vagy csak a nappalidból vágynál egy kis tengerparti inspirációra, nézz bele itt:

​Hálásan köszönöm, ha egy vásárlással támogatod az új utamat, és segítesz, hogy még több rejtett kincset mutathassak meg nektek!

20 %-os kedvezmény kuponért kérlek írj nekem messengeren! 😉

​Szeretettel:
Eszter
Compass by Eszter

Bozcaada - az Égei-tenger rejtett ékszerdoboza Bozcaada Interaktív Útikönyv – Találd meg Törökország rejtett ékszerdobozát!Unod már a zsúfolt turistaközpontokat és ugyanazokat a nyaralási helyszíneket? Valami újra, érintetlenre és különlegesre vágysz?Bozcaada a magyar utazók számára még szinte te...

Van köztetek olyan, aki a lottóötösét nem tárgyakra, hanem egy hosszú, lassú utazásra költené?
Aki szeret megérkezni egy ismeretlen helyre úgy igazán — figyelni a fények irányát, a csendek mélységét, a macskák lassú mozdulatait, és azt, ahogy egy hely energiája lassan köréd simul?

Most fejeztem be egy nagyon személyes utazásról szóló könyvet Bozcaadáról.
Vannak benne apró, praktikus információk, tippek és programok, de a lényege mégis az a finom hangulat, amit a sziget ad: a reggeli fények, a délutáni szél, a macskák jelenléte, és azok a pillanatok, amikor egyszer csak azt érzed… megérkeztél.

Ha úgy érzed, szívesen olvasnál így — lassan, befelé figyelve, elvárások nélkül — írj egy szót kommentben, vagy üzenj rám privátban.

Most még csak egy-két jelentkezőt várok, akikkel együtt fedezhetem fel, hogyan hat ez a könyv az olvasókra.

Köszönöm mindenkinek, aki kíváncsiságot és nyitottságot érez.

Elkészült a hátoldal is.
Már tényleg csak napok kérdése, és kész leszek a bozcaadai útikönyvemmel.
Ez lesz az első magyar nyelvű könyv, amely Bozcaadát mutatja be.
A célom az vele, hogy ez a különleges égei sziget felkerüljön a magyarok
utazós-nyaralós térképére.
Nem egy zajos, trendi úti célról van szó,
hanem egy emberléptékű, barátságos helyről,
ahol az idő lassabban jár, és a kedvesség fontosabb, mint a luxus.